A diklórketamin (DCK) egy disszociatív gyógyszer, amely a közelmúltban népszerűvé vált. Ez a ketamin származéka, egy népszerű altatószer, amely disszociatív hatásairól ismert. A DCK a ketamin erősebb és hosszabb ideig tartó alternatívája, és olyan hatásokról számoltak be, mint a disszociáció, az eufória és a hallucinációk. Ez a cikk áttekintést nyújt a DCK-ról, beleértve az általános információkat, a történelmet, az adagolást, az adagolást, a felhasználói véleményeket és egyebeket.

Általános információk a diklórketaminról

A DCK kutatási vegyszer fehér kristályos por, amely vízben és alkoholban oldódik. Abban különbözik a ketamintól, hogy a fenilgyűrűből (egy atomcsoportból) eltávolítottak egy klóratomot. A DCK-t disszociatív drognak minősítik, amely a valóságtól való elszakadás érzetét kelti. Ez az érzés disszociációt, deperszonalizációt és derealizációt eredményez. Az is ismert, hogy eufóriát, hallucinációkat és kognitív zavarokat okoz.

A DCK-t általában por vagy kristály formájában árulják, és többféle módon is beadható. Ilyen módok közé tartozik a szájon át történő beadás, az orrba történő befúvás, a párologtatás és a kúp, amelyeket később tárgyalunk. A DCK hatása több órán át tarthat, és közismerten erősebb és tartósabb, mint a ketaminé. A legális kábítószereket kereső felhasználóknak alternatívát kell találniuk, mivel ez a kábítószer számos országban illegális. Ez azonban egy szürke jogi területen lehet, így helytől függően technikailag a legális kábítószerek közé sorolható.

A diklórketamin története

A következő ebben a kutatási kémiai felülvizsgálatban a gyógyszer történetét fogjuk lefedni. A DCK története az 1960-as évekre nyúlik vissza, amikor a Parke-Davis először hozta létre. Gyógyászati célra azonban soha nem hozták forgalomba. Valójában csak jóval később fedezték fel a szabadidős drogként való felhasználásának lehetőségét. A 2010-es években a DCK kezdett népszerűvé válni az underground drogpiacon. Azóta a ketamin népszerű alternatívájává vált.

A DCK alkalmazása számos mellékhatást okozott, többek között pszichózist, görcsrohamokat és halálos kimenetelű eseteket. E kockázatok ellenére a DCK-t továbbra is sokan használják disszociatív hatásai miatt.

Adagolás és alkalmazás

Most a DCK felülvizsgálat részeként megvizsgáljuk az adagolást és az adagolást. Számos útvonal van, amelyen keresztül a felhasználók beadhatják ezt a gyógyszert. Ezek közé tartozik a szájon át történő beadás, az orrba történő befúvás, a párologtatás és a kúp. A DCK megfelelő dózisa több tényezőtől függ, beleértve a felhasználó testsúlyát, toleranciáját és a beadás módját.

Szájon át történő beadás

Szájon át történő beadáskor a DCK-t általában folyadékkal, például vízzel vagy gyümölcslével keverik össze. Ezután a felhasználó egyszerűen lenyeli a keveréket. A hatás kezdete az anyagcserétől és a felhasználó gyomrában lévő étel mennyiségétől függően 20 perctől 2 óráig tarthat. A szájon át történő beadás hatása köztudottan kevésbé intenzív, mint más beadási módoké, de több órán át tarthat.

Orrpuffasztás

Ez a DCK másik népszerű beadási módja. A port vagy kristályt az orrlyukakon keresztül szippantják be. A felhasználók perceken belül érezhetik a hatását. Az orrba fújás intenzívebb és rövidebb ideig tartó kábítószert eredményez, mint a szájon át történő beadás.

Párologtatás

A párologtatás a DCK viszonylag új beadási módja, amely a por vagy kristály melegítését jelenti, hogy gőz keletkezzen, amelyet belélegeznek. A párologtatás gyors hatást vált ki, és intenzívebb hatásfokot eredményez, mint a szájon át történő beadás.

Kúp

A kúp minden bizonnyal a DCK kevésbé gyakori beadási módja. Ez az egyedülálló beadási módszer a gyógyszer végbélbe történő befecskendezését jelenti egy kúp segítségével. A hatások hasonlóak a szájon át történő beadáshoz, de még intenzívebbek lehetnek.

Újra adagolás

A redozírozás az, amikor a felhasználók további DCK-adagokat vesznek be, miután a kezdeti adag elhasználódott. A DCK-val lehetséges, de a gyógyszer mellékhatásainak növekedéséhez vezethet. A felhasználóknak legalább 2 órát kell várniuk a kezdeti adagolás után, mielőtt újraadagolnák.

Felhasználói Deschloroketamine vélemények

A DCK felhasználói értékelései széles skálán mozognak, egyes felhasználók pozitív tapasztalatokról, mások negatív tapasztalatokról számolnak be. Egyes felhasználók a DCK szedése után nyugodt és eufórikus érzésről számolnak be, míg mások szorongásról és paranoiáról számolnak be. A gyógyszer hatásai az adagolás és a beadás módja alapján is változnak. Tehát nem lehet megbízhatóan megjósolni, hogy egy új felhasználó milyen hatást és milyen mértékben fog tapasztalni.

A hatások kezdete

Általánosságban elmondható, hogy a DCK hatásainak kezdete jellemzően a használatot követő 10-20 percen belül következik be, bár ez egyénenként és olyan tényezőktől függően változhat, mint az adagolás, a tisztaság és a beadás módja. A DCK hatása több órán át tarthat, egyes felhasználók akár 24 órával a használat után is maradványhatásokról számolnak be.

Dissociáció

A DCK használói számos disszociatív hatásról számolnak be. Ezek közé tartozik a valóságtól való elszakadás vagy elszakadás érzése, az idő és a tér megváltozott érzékelése, valamint az olyan érzékszervi tapasztalatok megváltozása, mint a látás, a hang és az érintés.

Egyes felhasználók eufória vagy nyugalom érzéséről számolnak be, míg mások zavartságot, dezorientációt vagy szorongást tapasztalhatnak. E kutatási vegyszer disszociatív hatása egyénenként nagyon eltérő lehet, és olyan tényezőktől függ, mint az adagolás, a tisztaság és a beadás módja.

Megváltozott időérzékelés

Ez a hatás többféleképpen jelentkezhet. A felhasználók arról számolnak be, hogy az idő lelassul vagy felgyorsul. Az időtlenség vagy a jelen pillanattól való elszakadás érzését is érezhetik.

Egyes felhasználók úgy érezhetik, hogy a mindennapi tevékenységek a szokásosnál is jobban elhúzódnak. Mások az időtágulás érzését tapasztalhatják, amikor az idő gyorsabbnak tűnik. Emellett egyes felhasználók úgy érezhetik, hogy az időn kívül vannak, vagy hogy az idő már nem létezik.

A megváltozott időérzékelés egyes felhasználók számára zavaró vagy zavarba ejtő lehet. Ez akár más pszichológiai hatásokhoz is hozzájárulhat, mint például szorongás, zavartság vagy torz valóságérzet.

Hallucinációk

A DCK és más disszociatív szerek használói vizuális és auditív hallucinációkról számolnak be. Egyesek számára a DCK hallucinogén hatása élvezetes vagy terápiás lehet. Mások számára azonban nyugtalanító vagy kellemetlen lehet.

Anticlimax („Comedown”)

Egyes felhasználók arról számoltak be, hogy a DCK használatát követően számos utóhatást tapasztaltak, beleértve a fizikai tüneteket, mint például a fáradtság, fejfájás és hányinger, valamint a pszichológiai tüneteket, mint például szorongás, depresszió és koncentrációs nehézségek. Ezek a hatások nagyobb dózisok vagy hosszan tartó anyaghasználat után kifejezettebbek lehetnek.

A diklórketamin lehetséges mellékhatásai

A DCK alkalmazásának lehetséges mellékhatásai közé tartozhat a hányinger, hányás, szédülés, zavartság és dezorientáció. Ezenkívül a nagy dózisok vagy a hosszan tartó alkalmazás növelheti a súlyosabb mellékhatások, például a görcsrohamok, a légzésdepresszió és akár a halál kockázatát is. Az olyan disszociatív anyagok, mint a DCK hosszú távú használata pszichológiai és kognitív problémákhoz is vezethet, mint például memóriavesztés, szorongás, depresszió és pszichózis.

Fontos megjegyezni, hogy a DCK és más kutatási célú vegyi anyagok használata nem engedélyezett emberi fogyasztásra, és nem tartozik az egészségügyi hatóságok szabályozásának hatálya alá. Ezért ezeknek az anyagoknak a tisztasága és biztonságossága nem garantálható, és a felhasználók jelentős kockázatot vállalnak fogyasztásukkal.