Meglepő tanulmány: A szabadidős kannabiszhasználat a kognitív hanyatlás alacsonyabb kockázatához kapcsolódik.

A New York Állami Egyetem Upstate Orvosi Egyetemének új tanulmánya szerint a szabadidős kannabiszfogyasztás nem feltétlenül vezet kognitív károsodáshoz, sőt, akár csökkentheti is a kognitív hanyatlás kockázatát. A Current Alzheimer Research című folyóiratban megjelent kutatás szerint a nem orvosi kannabiszhasználat 96%-kal csökkentette az SCD valószínűségét. Ez nincs összhangban a korábbi tanulmányokkal, amelyek szerint a kannabiszhasználat az agy működésének romlásához vezet. A tanulmány társszerzője, Dr. Roger Wong még megjegyezte az eredmények okát, amelyek újrafogalmazhatják a marihuána termékek agy egészségére gyakorolt hatását. Mivel a demencia megelőzése még mindig nem látszik egyértelműen, ezek az eredmények a kognitív hanyatlás lassítására irányuló új megközelítésekre utalnak.

A tanulmány áttekintése

A New York Állami Egyetem Upstate Orvosi Egyetemének tudóscsoportja a kannabiszhasználat és a kognitív képességek csökkenése közötti kapcsolatot akarta megtalálni. A CDC 2021-es viselkedési kockázati tényezőket figyelő rendszerének adatait keresték, és közel 4800 45 éves és idősebb amerikai felnőttet vontak be a vizsgálatba. A vizsgálat elsődleges célja annak megállapítása volt, hogy a kannabisz orvosi, nem orvosi vagy kettős használata, illetve a kannabiszfogyasztás gyakorisága befolyásolja-e az SCD-t, amely a memória romlásának vagy zavartságának nemkívánatos súlyosságú, a korábbinál gyakrabban előforduló, egy éven belüli előfordulása.

Főbb megállapítások

Meglepő eredmény volt, hogy a szabadidős kannabiszhasználat lényegesen alacsonyabb SCD-kockázattal járt együtt. A tanulmány tehát megállapítja, hogy a nem orvosi kannabiszt használók esetében az SCD valószínűsége 96%-kal alacsonyabb volt, mint a nem használók esetében. Ez a következtetés teljesen ellentétes más hasonló tanulmányokkal, amelyek a kannabiszfogyasztást a kognitív állapotromlás egyik fő okaként határozták meg, ami megváltoztatta a kannabisz kognitív egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatos korábbi elképzeléseket.

A későbbi elemzés azt mutatta, hogy bár mind a kannabisz kettős használata, mind a gyógyászati célú használat, mind pedig a használat hiánya szignifikánsan összefüggött az SCD kockázatának csökkenésével, a két használat gyakoriságának növekedése nem érte el a statisztikai szignifikanciát. A tanulmány szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy a kognitív végrehajtott előnyök a nem orvosi felhasználás esetén jobban érvényesülhetnek. A részletes kérdőív olyan szempontokra terjedt ki, mint a kannabiszhasználat gyakorisága és módja, így a kutatás átfogóan leírta a válaszadók használati szokásait.

Leírta továbbá a különböző fogyasztási módok gyakoriságát is; ebből kiderült, hogy a dohányzás volt az elsődleges módszer. A szerzők azonban megfigyelték, hogy míg a közös tendencia pozitívnak bizonyult, a rendszeres kannabiszhasználat némi hatást gyakorolt a kognitív funkciók károsodására, bár statisztikailag nem. Ezek a tanulmányok azt mutatják, hogy a kannabisz hatása és a megismerés nem fekete-fehér, van még mit tanulni a kannabiszfogyasztásnak az emberi kognitív képességekre gyakorolt hatásairól.

A kannabiszhasználati minták elemzése

A tanulmányban a kannabiszhasználat különböző mintáit elemezték, a gyakoriság, a fő használati mód és a fogyasztás módja közötti különbségekre összpontosítva, amelyek befolyásolták a kognitív tesztek teljesítményét. A kannabiszhasználatot illetően a vizsgálatban részt vevő 4784 45 éves vagy annál idősebb válaszadó 7,9%-a mondta azt, hogy kannabiszt használ. Ezeket a felhasználókat a felhasználás okai alapján kategorizálták: ezek az altípusok a következők: nem orvosi célú vényköteles gyógyszerhasználat, vényköteles gyógyszerekkel való visszaélés, illetve orvosi és nem orvosi célú vényköteles gyógyszerhasználat.

Ami a fogyasztási szokásokat illeti, a résztvevők körében a dohányzás volt a leggyakoribb gyakorlat, a többi gyakorlat pedig a szájon keresztüli lenyelés és felszívódás, a gyomron keresztüli lenyelés, a párologtatás és a dabolás. A tanulmány kiemelte, hogy a használat gyakorisága változó, a válaszadók átlagosan 4 napot használtak az előző 30 napból. Bár a kannabiszfogyasztás nagyobb gyakorisága és a kognitív képességek csökkenése között összefüggés mutatkozott, ez az összefüggés nem volt szignifikáns, ami azt jelenti, hogy a mérsékelt fogyasztás előnyös lehet.

Ugyanígy az SCD miatt végzett műveletek csökkenését figyelték meg azok körében, akik orvosi marihuánát vagy orvosi és egyéb okokból egyaránt használtak, bár az összefüggések nem bizonyultak statisztikailag szignifikánsnak. Ez arra utal, hogy a kannabisz hatása a kannabisz típusának szándékától és lehetőségétől függően eltérő lehet. A kutatás eredményei azt sugallják, hogy a kannabisz puszta mennyiségét és a használat mögötti racionalitást, valamint a kannabisz használatának megközelítéseit egyaránt lényegesnek kell tekinteni a kannabisz kognícióra gyakorolt hatásának meghatározásához.

Értelmezések és szakértői vélemények

A tanulmány társszerzője, Dr. Roger Wong kijelentette, hogy meglepődött az eredményeken, mivel más vizsgálatok is megerősítették, hogy a kannabisz további kognitív romláshoz vezet. E kérdéssel kapcsolatban kiemelte annak fontosságát, hogy vizsgálják meg azt a tényt, hogy a nem gyógyászati célú használat jelentős javulást mutatott, amit a kannabiszban lévő, egyértelműen különböző vegyi anyagok létezésének lehetőségének tulajdonítottak.

Dr. Brooke Worster hangsúlyozta a kannabisz összetételét, valamint a THC és a CBD arányát a kognícióra gyakorolt hatás tekintetében. Azt javasolta, hogy valószínűleg ezeknek az összetevőknek a megértése magyarázza meg, hogy a nem orvosi kannabisz miért tűnik védő hatásúnak.

Mindkét szakértő elismerte, hogy az alvás is szerepet játszhat, mivel a felhasználók többsége azt állította, hogy a kannabisz segít abban, hogy jól aludjanak. A jobb alvásminőség közvetve hozzájárulhat a kognitív degeneráció lassításához, így egy újabb tényezőt szolgáltatva arra vonatkozóan, hogy a kannabisz használata hogyan hat az emberi agyra.

A közegészségügyre és a kannabiszpolitikára gyakorolt hatások

A tanulmány eredményei fontos következményekkel járnak a közegészségügyi gyakorlat és a kannabiszhasználat szabályozása szempontjából. Először is megkérdőjelezik a kannabisz hagyományos narratíváját, amely szerint a kannabisz olyan anyag, amely rossz hatással van az agyra, és amellett érvelnek, hogy valójában pozitív hatásai is lehetnek, különösen azok körében, akik nem orvosi céllal fogyasztják a szert. Ez arra irányuló vizsgálatokhoz vezethet, hogy miként lehet ezeket az előnyöket a kognitív képességek elvesztésének megelőzésére felhasználni.

Szakpolitikai szempontból a tanulmány a kannabisz használatára vonatkozó jelenlegi szakpolitikai szabályozásokra helyezi a hangsúlyt, különösen az idősek esetében, akik más különböző kezelésekre vagy szabadidős használatra vágynak. A kutatás eredményei alapján a korlátokat és a politikákat esetleg meg kell változtatni, és néhány iránymutatást egyértelműbbé kell tenni a döntéshozók számára.

Továbbá az egészségügyi szolgáltatóknak a kezelési folyamatba be kell vonniuk a kannabisz használatáról szóló megbeszéléseket, különösen a mentális egészségükkel kapcsolatos aggályokkal küzdő idősek esetében. A kapcsolódó következményekről való felvilágosítás és a döntéshozatal segítése javíthatja a betegek eredményeit és biztonságát. Összefoglalva, a tanulmány a közösségi média lehetséges pozitívumainak jobb tudatosítására szólít fel, ugyanakkor figyelmeztet a mellékhatásokra, valamint arra, hogy több kutatásra és politikai irányvonalra van szükség.

Következtetés

Végül a New York-i Állami Egyetem Upstate Orvosi Egyetem ebben a tanulmányban bemutatott tanulmánya kimutatta, hogy a nem orvosi célú kannabiszhasználat megvédheti az idős embereket az SCD-től. A várttal ellentétes előjel azt mutatja, hogy a kannabisz hatása az agy egészségére nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, ezért további kutatásokra van szükség. Mivel a demencia megelőzése még mindig jelentős közegészségügyi kérdés, más stratégiák, köztük a mérsékelt marihuána-fogyasztás vizsgálata is szóba kerül. Ezek az eredmények azt is hangsúlyozzák, hogy a kannabinoidokat gyógyítási céllal használó idősek igényeinek kielégítése érdekében felül kell vizsgálni a jelenlegi politikákat és egészségügyi protokollokat, amelyeket a felmerülő tudományos ismereteknek megfelelően javítani kell.